A leg-leg-legeim... ;) *click*

Hogy újra itt lennék? Nem igazán. Csak azért jelentkezem egyáltalán, hogy az új design ne adjon okot találgatásra: nem, nem fogok visszajönni. Egyelőre. Azt hiszem. Persze ki tudja, bármi megtörténhet...
   Csak kedvet kaptam egy kis design szerkesztéshez. Nem lett nagy szám, tudom, de hát szórakozásnak megfelel. ;)
  Amúgy nagyon jól vagyok mostanában, sok minden történik velem. Nem állok neki részletezni, ne haragudjatok.
  Még mindig nem jött meg a kedvem a blogoláshoz... 

Puszillak titeket! 

 Sziasztok! Tudom, hogy évek óta nem írtam, de... te jó ég, ANNYI minden történt!
   Nem volt időm. Mindenféle töltötte ki a fejemet. Illetve... nem is igazán mindenféle, csak egy dolog: az osztályom. Azt hiszem, komolyan megszerettem őket. Olyan meglepően kedves dolgokat csinálnak, hogy sokszor csak olvadozni tudok... 
   Sőt, azt hiszem, előjött a suliban ez a szerelem-dolog. Mármint, egyelőre senki sem jött össze senkivel, de most már többé-kevésbé kitalálhatóak a top10-es listák és megy a találgatás, hogy vajon ki kivel. Engem is összehoztak egy sráccal. Sőt, ráadásul egy jófej sráccal...  Valójában akár még meg is érthetném, hogy miért gondolják ezt, de ez most hosszú sztori, és túlságosan pörgök ahhoz, hogy részletezzem. Legyen elég annyi, hogy még akár nem is lenne ellenemre a dolog... akár... 
   Na mindegy, szóval csak azt akartam mondani, hogy nem nagyon valószínű a gyakori friss, mert annyira leköt a mindennapi élet, és annyira jól érzem magam, hogy nem igazán jut időm blogolni. De örülök neki, hogy még így is benéztek hozzám néhányan minden nap...
   Azt hiszem, most igazán nincs szükségem egy virtuális naplóra - túlságosan mozgalmas a valóság ahhoz, hogy gyakran dokumentálni tudjam.

 A véleményem még mindig nem változott az előző blogbejegyzés óta: szeretem ezt a sulit. Még akkor is, ha egyeseket ez zavar - bár, az még mindig nem derült ki, hogy miért. Na mindegy, a lényeg az, hogy igazából nem nagyon tudok mit mesélni. Persze, rengeteg minden történik, és nagyon sokat nevetünk, de ezek inkább helyzetkomikumok, mint sokat emlegetendő sztorik. De hogy azért ne maradjatok "éhesen", sztorizgatok kicsit, jó? 
   Például, ma volt az egyik osztálytársam (fiú) szülinapja, és csináltunk neki üdvözlőlapot. Bummbeledurr! Durva, mi?  Őrület. Szóval, igazából az volt, hogy Anna (másik osztálytárs) mondta, hogy csináljunk neki lapot, erre mondtam, hogy csinálhatjuk együtt, de végül nem beszéltük meg, hogy milyen legyen, szóval mindenki külön készített. Ráadásul, egy másik lány is csatlakozott, szóval szegény srác jól meglepődhetett, amikor a három csajszi odaadta neki az képeslapot... De jófej volt, nem hiszem, hogy félreértette volna... 
   Vagy... khm, egy másik példa: jelentés: "Senki sem hiányzik, például az XY". Ez most érthető volt? Mindegy is. Marha viccesek, mi? Nem baj, amikor történtek, azok voltak. Holnap pedig átjön hozzánk az egyik barátnőm. Ja, és ha lehetséges, még jövő hétre is beszervezek valakit . Vagy valakiket... meglátjuk.
   Ja, és az a lány, aki holnap átjön hozzám, szóval Lidi, úgy hívják, azt mondta, hogy nagyon-nagyon tetszik neki, amit írtam (megmutattam neki). Mondjuk, állította ezt egy elolvasott oldal után... áh, azért jól esett! Váh, annyira várom már, hogy befejezzem, igazából nem is hiányzik sok...

 Beismerem, az elmúlt napokban nem voltam valami becsületes blogoló, de az a helyzet, hogy egyszerűen nem marad hely a fejemben a honlapnak... nem is tudom, valójában miért, de kiszorul.
   Biztosan ahhoz van köze, hogy a gimnázium szuper. Merem állítani, hogy harcba szállhatna a hatodik osztályos évemmel, pedig eddig azt hittem, az volt messze a legjobb a suliban töltött idő közül. Persze, az már kétséges, hogy melyik nyerne. Sőt, valószínű az is, hogy az év során majd lankad a lelkesedésem, de egyelőre még marhára örülök, hogy felvettek ebbe a suliba. Hihetetlenül jól érzem magam.
   Na jó, ez azért nem azt jelenti, hogy már nem is emlékszem az általános iskolás barátaimra, vagy hogy nem hiányoznak, mert igenis hiányoznak, csak hát... most még annyira leköt ez az új projekt, hogy szinte mindenről elvonja a figyelmemet.
   Bárki bármit mondhat azonban, a gimi nem is különbözik nagyon az általánostól. Jó, oké, én még csak "nyelvi előkészítős" vagyok, de akkor is. Én nem látok túl sok diferenciát... mondjuk, itt már nem merek késni, vagy rágózni órán. Habár - talán -, az idő teltével ez is változni fog.
   A társaságról pedig... mit is mondjak? Nagyon jó. Úgy tűnik, szerencsém van az osztályokkal. Általánosban és most is csupa jófejjel kerültem össze.  Érdekes módon szinte nem is volt túlzott gátlásosság se bennem, se másokban a többiekkel szemben (legalábbis én úgy látom). A fiúkkal is jól kijövünk... Néhány lány, meg pár fiú, együtt járunk haza - na jó, ez túlzás, inkább úgy mondom, hogy a buszra együtt szállunk fel, de a második megálló után már csak egy gyerek marad rajta... mindegy is, azért valamennyire ez is "együttnek" számít, nem?? 
   Hát... fogalmam sincs, mit írjak még, nagyjából ennyi. Remélem, mindenkinek jól kezdődik a tanév!